Budapest, Katona József utca 24.
Bővebben:
A XIX. század elején a mai Újlipótváros elhagyott puszta terület volt. Néhány raktár és műhely élénkítette a mezőgazdaságilag se nagyon hasznosított földdarab képét. Kézenfekvő, hogy a Duna olcsó vízi útja mellé raktárakat építsenek. Ullmann Móricz a budapesti tőzsde megalapítója szerette a Dunapartot, szép palotáját is odaépítette a mai Roosevelt térre, folyami uszodát is nyitott háza előtt, amelyet róla Ullmann uszodának neveztek el. 1825-ben két tagban 13.000 váltóforinton ugyanannyi négyszögölnyi területet vásárolt Krachenfels Alajostól, amelyen a következő évben már állt a hatalmas dohányraktárház a mai Szent István körút és a folyó mentén húzódó telkeken. Olyan gyenge volt még a beépítettség, hogy csak 2000 négyszögölt minősítettek házhelynek, a többit szántónak. Gyönyörködhetett is benne háza ablakából, mert akkor még nem volt a közötte lévő rész olyan sűrűn beépítve mint később. Szerzeménye másik felét már 1828-ban 10.000 forintért eladta Kann Sámuelnek, aki 1837-ben még jobb üzletet csinált vele: Sina György bécsi bankárnak (a Lánchíd építése egyik támogatójának) adta tovább 35.000 ezüstforintért - hja, terjeszkedett Pest, emelkedtek a telekárak. Ő Ullmann konkurense lévén szintén nagy dohányraktárt emelt a Duna partján, úgy látszik sokat dohányoztak elődeink. Később gabonaraktárak váltották fel ezeket - silók - feltehetőleg ennek köszönhették hol rövid, hol hosszú ó-val írott nevüket, de tároltak mindenféle más árút is. Az első világháború alatt katonaságot szállásoltak el bennük, később kapták vissza eredeti feladatukat. Thonet bútorgyáros híres hajlított székeinek is több ezer darabját tárolták itt, minden egyes darabot védő szalmafonatban, ebből lett 1922 augusztusában a baj. Tűzet fogott a gyúlékony árú, az összes pesti kerület tűzoltósága igyekezett oltani, de kevés sikerrel. A Vízművek nem adtak elég vizet, a Dunából kezdtek szivattyúzni, de ez annyi időt vett igénybe, minden árú odaveszett. A vizsgálat kiderítette, hogy egy raktáros tiltott cigarettázása okozta a tűzet, amelyben hat raktár égett le és elpusztult a közeli Vígszínház itt tárolt berendezése is. Éjszakai járókelők észlelték a tűzet, a közeli Neuschloss gyárból próbáltak telefonálni, de a szigorú portás nem engedte, így késve kezdték az oltást. Tízen sebesültek meg, a Légrády testvérek istállójában több ló bennégett, a környék lakói kétségbeesetten menekültek az éjszakai lángok elől.
Talán ez a nagy tűzeset is hozzájárult, ahhoz hogy a városvezetés elhatározta a Silós lebontását, mert a négy utca határolta raktárváros már akadályozta az Új-Lipótváros fejlődését. 1928-ban már áttörték az épülettömböt, hogy utat nyissanak a Katona József utcának a Duna felé. 1931 -ben megkezdték a többi raktár bontását, amely nem ment gyorsan, de 1933-ra lebontották az utolsó rozoga épületet is, megkezdve a modern Duna-parti bérpaloták építését.